KALANDOK ÉS TERÁPIA:
Módszerünk
az “Adventure Therapy” avagy “Élményterápia” rövid bemutatása
A mentális zavarok növekvő mértéke világszerte újabb és újabb bizonyítékokon alapuló terápiás és prevenciós módszerek megjelenését eredményezi. Ez pedig arra sarkallja a szakembereket, hogy ezeket alkalmazni kezdjék, releváns válaszként az egyre növekvő mértékű kihívásra, mely előtt a lelki egészséggel foglalkozó szervezetek állnak.
Magyarországon az utóbbi két évtizedben kezdett elterjedni a módszer, melynek elnevezése a formától függően változik. Az angol eredeti “Adventure Therapy”-nak (továbbiakban AT) a “Kalandterápia” felel meg a leginkább, de használatos még az “Élményterápia” kifejezés is – nálunk a német “Erlebnistherapie” nyomán honosodott meg ez utóbbi. Ezen elnevezések mindegyike a tapasztalat alapú tanulásban gyökerezik, valójában az eredetileg élménypedagógiának nevezett módszer (pszicho)terápiás célú alkalmazásáról beszélhetünk, melyben a kaland alapú élmények hatását ötvözzük a hagyományos terápiás eszköztárakkal (pl. kognitív terápiák, családterápiák különböző formái, sématerápia), pszichés problémákkal küzdő fiatalok célcsoportjában.
A tapasztalati tanulás modern elméletének kifejlesztése David Kolb nevéhez fűződik, mely John Dewey, Kurt Lewin és Jean Piaget munkásságán alapszik. A természethez, mint gyógyító, tanító közeghez szorosan kapcsolódó irányzat arra a hatásra épít, hogy a résztvevőket viselkedéses, kognitív és érzelmi szinten bevonva, erős, élményszerű tapasztalatok által sarkalljon a megszokásokból való aktív kilépésre, ezáltal teremtve lehetőséget a korábbi hibás tanulási folyamatok által rögzült diszfunkcionális stratégiák átstrukturálására az átélt élmények feldolgozása, reflexiók által. Tapasztalati jellegénél fogva az AT a gyermekek és serdülők körében növekvő népszerűségnek örvend a hagyományos verbális terápiákkal szemben. Ennek egyik fő oka, hogy az élményelemek közt megtalálhatóak olyan kalandos, magas kihívást és magas észlelt kockázatot (de valódi veszélyt valójában nem) jelentő, többnyire a “vadonban”, de akár épített környezetben átélt kihívások, mint egy erdei expedíció, sziklamászás, vagy épp magas- és alacsonykötélpálya. Ezeknek a kihívásoknak a nagy része csoportos vagy páros felelősségvállalással és együttműködéssel küzdhető le. A kihívás szintje a résztvevők számára mindig választható, a folyamat leglényegesebb eleme a megélt tapasztalatok (élmények) reflexiója, egyéni és csoportos formában, mely lehetőséget ad a maladaptív sémák, kognitív torzítások és érzelmi deficitek célzott korrekciójára.
A csoportdinamika kialakítása lehetőséget ad például a hatékony kommunikáció, a döntéshozatal, a vezetés és a problémamegoldó képesség fejlesztésére és a tapasztaltak feldolgozásra egyaránt. A természet jelentette azonnali és valós következmények is befolyásolják a csoportdinamikát azáltal, hogy a valós értékek mentén kezd el differenciálódni a csoport. (például nem az számít, “kinek mekkora a hangja”, hanem, hogy a csoporttag a konkrét helyzetben hogyan cselekszik: adott esetben egy esőben zajló tábor építésnél mit tesz hozzá a folyamathoz).
A módszer hatékonynak bizonyult többek közt viselkedészavarok, hangulatzavarok, szorongásos zavarok, önértékelési nehézségek esetében, de hatékonysága bűnelkövető csoportok reintegrációjában is bizonyított. Alkalmazzák családterápiás céllal, vagy épp kötődési traumák következményeinek gyógyításában is.
Különös aktualitását adja a módszernek, hogy jelen korunk digitalizációs forradalma, a szociális kommunikációs csatornák térhódításának következményeképp bekerült a köztudatba a “nature deficit disorder”, azaz a “természettől való elidegenedés szindróma” kifejezés, melynek súlyos, diagnosztizálható következményei jelen klasszifikációs rendszerek alapján is mérhetőek, elsősorban a gyerekek és kamaszok életében. Bár a módszer gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza, erre adott hatékony válasznak tűnik az AT.
Az USA-ban a 2000-es évek eleje óta egyre szélesebb körben elismert és támogatott a módszer, olyannyira, hogy 2007 óta bizonyos formáit (az “evidence based”, azaz bizonyítékokon alapuló gyakorlatokat) már az állam egészségügyi rendszere is elismeri, ily módon egészségbiztosítási finanszírozást is lehet rá igényelni.
Magyarországon ma már több olyan civil szervezet is működik, mely zászlajára tűzte a tapasztalati alapú oktatási vagy terápiás célú segítségnyújtási módszerek alkalmazását, és reményeink szerint a magyar szakmában is egyre szélesebb ismertséget és támogatást nyernek az AT módszertanának további alkalmazásai, kutatásai, programfejlesztései.
